Természetesen, igazítsuk ennek megfelelően a szöveget: A csatatéren a háború roncsai hevertek, a kietlen táj a galaxis zord valóságát tükrözte. A káosz közepette Eilistrae végigtáncolt a harcban, Banshee maszkja kísérteties jajveszékelést hallatva. A konfliktus közepén egy magányos Mon'keigh-gal nézett farkasszemet, akinek a neve elveszett a háború tépázta szélben. Párbajuk halálos balettként bontakozott ki, a kard és a shuriken pisztoly összecsapása a halál bonyolult táncát hozta létre. A Mon'keigh hősiesen küzdött, de az Eldar ügyessége és gyorsasága elsöprőnek bizonyult. Egy utolsó, kiszámított csapással Eilistrae lefegyverezte őt, és sebezhetővé tette a csatatéren. Ahogy az elesett Mon'keigh fölött állt, arckifejezése ellágyult. Valami váratlan érzés kavargott benne, egy olyan érzés, amely idegen volt a fegyelmezett és koncentrált Eldaroktól. Eilistrae a Mon'keigh szemébe nézett, és abban a pillanatban elmosódtak a fajukat elválasztó határok. Ahelyett, hogy halálos csapást mért volna rá, Eilistrae kegyelmet ajánlva kezet nyújtott a Mon'keigh-nek. A megvert és legyőzött ember meglepetéssel és zavarodottsággal vegyes tekintettel találkozott a nő tekintetével. A csatatér elhallgatott körülöttük, miközben múló, kimondatlan kapcsolat alakult ki közöttük. A csata után Eilistrae vonzódott a Mon'keigh-hez, a férfi rugalmasságának és elszántságának rejtélye felébresztett benne valamit, ami szunnyadt benne. A Mon'keigh viszont nem tudott szabadulni az őt megkímélő Eldar harcos emlékétől, akinek kísértő jelenléte ott lappangott a gondolataiban.